Ehhez az értékelőhöz össze kellett szednem minden erőmet, hogy ezúttal én is valami maradandót alkossak. Bár tegnap fejeztem be a könyvet, úgy gondoltam alszok egyet rá, biztos ami biztos.
———————————————————
Hazudnék ha azt mondanám hogy ez volt a kedvencem a sorozatban, pedig tényleg próbáltam megszeretni (esküszöm az összes istenre hogy próbáltam) de egyszerűen korántsem volt olyan magával ragadó, mint ahogyan gondoltam hogy az lesz. Valahogyan többet vártam, valahogy nem volt meg ezúttal az a varázs ami hónapokkal, évekkel ezelőtt igen.

Mili hatalmasat fejlődött az előző könyv óta és a pozitív irányba, bár megmaradt az a jó szívű, ártatlan és segítőkész személyisége sokkal határozottabb és szigorúbb lett, aminek nagyon örülök, mert szerintem a karakterének ez nagyon kellet már. Azért még sem lehet úgy irányítani és nyomozni, hogy minden a rózsaszín ködben van.

Richárd, hűha szóval soha nem hittem volt hogy pont róla fogok rosszat mondani, de most itt vagyunk. Úgy értem eddig mindvégig szerettem a karakterét, de most olyan volt mintha kifordult volna magából, egyszerűen nem volt önmaga. Alapvetően nem szeretem ha egy író ezt teszi egy férfi karakterrel. Túlságosan elpuhult. Megértem hogy fel kell őket törni stb de azért nem fog a szerelem mindent megváltoztatni, főleg nem ilyen gyorsan. Egyszóval hiányzott a régi Richárd.

A kapcsolatuk határozottan nagyott ugrott az előző rész óta. Annyira természetesek voltak egymásnak mint a levegő, aminek egy részem nagyon örül. És igen, valóban mindkettejüknek vannak nehézségei és kifogásai dolgokkal kapcsolatban, de az előző könyvekkel ellentétben ezúttal próbálják lassan de biztosan megoldani a problémákat és nem rögtön egymásnak esni.

A villa személyzete és lakói ezúttal nem voltak ugyanazok és a régiekről még említést sem kaptunk, hogy miként is vannak. Ez pedig összetöri a szívem. Szerettem volna még egyszer utoljára látni a régieket is!

A gyilkos kilétét ezúttal előttem is teljes mértékben sikerült elrejteni, ami azért nem kis munka. Elmondani nem tudom mekkora felüdülés volt ilyen könyvet olvasni, ahol nem rögtön spoilerezik le a gyilkost. Őszintén szólva kaptam egy kis SJTR vissza villanást a végén!

Szinte soha nem volt még szerencsém az áldozatok szemszögéből olvasni (leszámítva pár könyvet) és ahogyan akkor is most nagyon tetszett. Bár ez a könyv határozottan a szerelem köré - mivel a legtöbb öngyilkosságot is a szerelem nevében követték el - épült, nem volt egyáltalán zavaró. Érdekes volt az indítékukról, az utolsó szavaikról és gondolataikról olvasni.

Őszinte leszek a cselekmény eleje lassú volt és unalmas, egyszerűen sehogy sem kötött le, na de aztán valami megragadta a figyelmem és eljutottam a könyv háromnegyedéig. Ezek után jött a sötét korszak amikor csak pakolgatam hol ide oda a könyvet, de nem olvastam. Végül tegnap megfogadtam hogy elolvasom végre bármi is történjen és azt hiszem ez kellet a lelkemnek. Végre hivatalosan is lezárhattam egy korszakot. Határozottan hiányozni fog ez a könyv sorozat! Meghatározó része volt az életemnek és továbbra is az lesz, mert minden bizonnyal újra fogom olvasni amikor csak tehetem.