Őszintén szólva a Touch -t nagyon – nagyon szeretettem. Izgalmas volt, egyedi és letehetetlen. Imádtam a sztorit, a Hatosok ötletét és az írásmódot is. A Toxic esetében viszont azt érzem, hogy minden, amit szerettem az első részben, odalett. Unalmas volt, vontatott és az egész másból sem állt ki, csak Dez nyavalygásából, és a szerelmi háromszög, immár négyszögre bővült. Nemegyszer gondolkoztam el azon, hogy ugyanaz az ember írta -e a két kötetet…
A vége nem tudom milyen lehet, mivel nem bírtam végigolvasni, de lehet, hogy majd később megpróbálkozok még vele.